Pereszteg-i „Eltűnt” helyek nyomában Korábban, már tettem közzé néhány nevezetes helyet a szülőfalumból, hogy a falubeli fiatalság tudjon ezen nevezetességekről, illetve az én gyerek- és ifjú koromban még élő szokásokról. Most pedig néhány, már nem fellelhető hely nagyon rövid ismertetőjével kívánom bővíteni Pereszteg és Szécseny immáron már egyetlen faluvá vált települések régmúltú helyeit, hogy ne merüljenek feledésbe. A téglagyár Pereszteg kiváló agyaggal rendelkezett. Erre a nyersanyagra épült a téglagyár. a XIX. században. 1945-ben államosították. 1948 júniusától szeptemberig 387000 fali téglát égettek, 109000 hornyolt cserepet, 7000 sima, 8000 hódfarkú cserepet és 1500 gerinccserepet. Bár 3 hónap alatt ekkora teljesítményre volt képes és még bőven volt nyersanyaga a környéken, 1968-ban mégis bezárták. 120 m magas kéménye ma is áll. Strand A falu keleti határában volt a hajdan népszerű strand. Kirkovics Ferenc vendéglős működtette a Tsz megalakulásáig. A Csörgető-patak táplálta. Büfé, kuglipálya működött mellette, hétvégén cigányzenés táncmulatságok is voltak. A környékről is sokan ide jártak fürödni, szórakozni. A vízimalom A csepregi molnárcéh 1686-os alapító okirata szerint két vízimalom is volt az Ikván Széchenyi Lajos 1830-ban a cenki Ikva-pataktól malomárkot ásatott és új malmot építtetett. A Malom-árok nyomvonala részben ma is megvan a Fő utcai kertek alatt. Kastélykert A Széchenyiek peresztegi uradalmához tartozó kertészet a mai Petőfi u., Ady E. u., Szabadság u. és Mező u. által határolt területen volt. A háború után osztották fel telkekre. Az édenkert. Vagy kívánságkert, a víztoronytól induló Fekete út vasúti átjárójának másik oldalán található gyümölcsös volt. A kert a bakterházhoz tartozott. A vasút korszerűsítésekor nagyrészt feltöltötték. Mázsaház A mai felső buszmegálló helyén állt a mázsaház kétszintes épülete, azaz a nagy mérleg, melyen szekérnyi, teherautónyi árut is le lehetett mérni. A „Tócsa” Szécsenyben ma panzió áll a valamikori vizes terület helyén. A tócsában kacsák és libák lubickoltak, télen pedig a gyerekek csúszkáltak, korcsolyáztak a jégen.

Ide várom az ötlet tippeket.Téma kötetlen,kivéve reklámok,és "apróhirdetések".Arra ott a www.pereszteg.hu

Moderátort,moderátorokat keresek!Jelentkezés itt,vagy e-mail ben!

Hétezren sínylődtek a lágerben Peresztegen Hetven éve számolták fel a faluban létrehozott, szovjet őrizet alatt állt hadifogolytábort – erre a történelmi pillanatra emlékeztek a Szülőfalunkért Egyesület Pereszteg és a helyi önkormányzat szervezésében. – Több mint hétezer, döntően magyar, német és osztrák katona sínylődött a szovjet őrizet alatt állt lágerben – emlékezett a Szülőfalunkért Egyesület Pereszteg elnöke, Békési István. – A hadifogolytábort 1945 májusában, a Széchenyi család nem sokkal előtte államosított mintegy tízhektárnyi területén, szinte a falu központjában alakították ki, ott, ahol ma többek között a polgármesteri hivatal, az óvoda és a kultúrház is áll – emlékeztetett az egyesület elnöke. – Az uradalom vadászkúriájába, cselédlakásaiba, gazdasági épületeibe, de még az istállókba, ólakba is bezsúfolták a hadifoglyokat, az egész területet pedig drótkerítéssel vették körül. Az embertelen körülményekről és az átélt szenvedésekről egy hadifogoly, Radnai István naplót vezetett, s ezt sikerült kijuttatnia a falubéliekhez. Őt 18 évesen sorozták be. Először amerikai fogságba került, és Linz közeléből egy kétezres transzporttal vitték a peresztegi táborba. Úgy menekült meg, hogy fizikailag teljesen legyengült, így ő azon kevesek közé tartozott, akiket nem szállítottak el onnan Szibériába, a Gulagra – mert a többségnek sajnos ez jutott osztályrészül. Később állatorvos lett, s megkereste naplóját. Nekem sikerült még vele beszélnem, s az egyesület vállalta, hogy könyv alakban jelentetjük meg kortörténeti dokumentumát. Megígérte, hogy eljön a kötet bemutatójára, de sajnos már nem lehet közöttünk, 89 éves korában elhunyt. A peresztegi lágert 1945. augusztus 22-én számolták fel. Németh István tősgyökeres peresztegi lakos belülről is láthatta az iszonyatos állapotokat. Ők a szögesdrót közelében, az utca túloldalán laktak. – Hétéves gyerekként, a nagypapámmal voltam a hadifogolytáborban. Ő szekérrel hordta oda a fát, s elvitt engem is – mesélte. – Elcsigázott, csontsovány embereket láttam, miközben a szovjetek a szomszédságunkban mulatoztak, zenéltek, lakmároztak. Az Ikvát is felduzzasztották, hogy fürdeni tudjanak, s még a lovakat is ott mosdatták, míg a táborlakóknak olykor-olykor csak szalmacsere jutott. Noha a lágert géppisztolyos oroszok őrizték, így is néhányuknak sikerült a szennyvízcsatornán át megszökni, ám akiket rajtakaptak, a helyszínen agyonlőtték. Ilyen időket éltünk akkor... Rémisztő hírek is keringtek a faluban. Megtörtént, hogy az oroszok helybélieket fogdostak össze a szököttek vagy a lelőttek helyére, hogy létszámellenőrzéskor a foglyok száma rendben legyen. – Békési István két éve kereste meg az önkormányzatot, hogy a tábor felszámolásának 70. évfordulójára emlékünnepséget rendezzünk. A falu vezetése méltónak találta a kezdeményezést, s mindenben támogatta az elképzelés megvalósulását – mondta Sellei Tamás polgármester.