Hétezren sínylődtek a lágerben Peresztegen

Hetven éve számolták fel a faluban létrehozott, szovjet őrizet alatt állt hadifogolytábort – erre a történelmi pillanatra emlékeztek a Szülőfalunkért Egyesület Pereszteg és a helyi önkormányzat szervezésében.
– Több mint hétezer, döntően magyar, német és osztrák katona sínylődött a szovjet őrizet alatt állt lágerben – emlékezett a Szülőfalunkért Egyesület Pereszteg elnöke, Békési István.
– A hadifogolytábort 1945 májusában, a Széchenyi család nem sokkal előtte államosított mintegy tízhektárnyi területén, szinte a falu központjában alakították ki, ott, ahol ma többek között a polgármesteri hivatal, az óvoda és a kultúrház is áll – emlékeztetett az egyesület elnöke. – Az uradalom vadászkúriájába, cselédlakásaiba, gazdasági épületeibe, de még az istállókba, ólakba is bezsúfolták a hadifoglyokat, az egész területet pedig drótkerítéssel vették körül. Az embertelen körülményekről és az átélt szenvedésekről egy hadifogoly, Radnai István naplót vezetett, s ezt sikerült kijuttatnia a falubéliekhez. Őt 18 évesen sorozták be. Először amerikai fogságba került, és Linz közeléből egy kétezres transzporttal vitték a peresztegi táborba. Úgy menekült meg, hogy fizikailag teljesen legyengült, így ő azon kevesek közé tartozott, akiket nem szállítottak el onnan Szibériába, a Gulagra – mert a többségnek sajnos ez jutott osztályrészül. Később állatorvos lett, s megkereste naplóját. Nekem sikerült még vele beszélnem, s az egyesület vállalta, hogy könyv alakban jelentetjük meg kortörténeti dokumentumát. Megígérte, hogy eljön a kötet bemutatójára, de sajnos már nem lehet közöttünk, 89 éves korában elhunyt. A peresztegi lágert 1945.
augusztus 22-én számolták fel.
Németh István tősgyökeres peresztegi lakos belülről is láthatta az iszonyatos állapotokat. Ők a szögesdrót közelében, az utca túloldalán laktak.
– Hétéves gyerekként, a nagypapámmal voltam a hadifogolytáborban. Ő szekérrel hordta oda a fát, s elvitt engem is – mesélte. – Elcsigázott, csontsovány embereket láttam, miközben a szovjetek a szomszédságunkban mulatoztak, zenéltek, lakmároztak. Az Ikvát is felduzzasztották, hogy fürdeni tudjanak, s még a lovakat is ott mosdatták, míg a táborlakóknak olykor-olykor csak szalmacsere jutott. Noha a lágert géppisztolyos oroszok őrizték, így is néhányuknak sikerült a szennyvízcsatornán át megszökni, ám akiket rajtakaptak, a helyszínen agyonlőtték. Ilyen időket éltünk akkor...
Rémisztő hírek is keringtek a faluban. Megtörtént, hogy az oroszok helybélieket fogdostak össze a szököttek vagy a lelőttek helyére, hogy létszámellenőrzéskor a foglyok száma rendben legyen.
– Békési István két éve kereste meg az önkormányzatot, hogy a tábor felszámolásának 70. évfordulójára emlékünnepséget rendezzünk. A falu vezetése méltónak találta a kezdeményezést, s mindenben támogatta az elképzelés megvalósulását – mondta Sellei Tamás polgármester.